Országos Kéktúra szakaszai
1.szakasza: Írott-kő - Sárvár
Táv:72,5 km Menetidő:18 óra 50 perc Bélyegzőhelyek: 9
Az Országos Kéktúra több mint ezer kilométer hosszú legendás útvonalának kiindulópontja és a Dunántúl legmagasabb kiemelkedése az Írott-kő. A szépséges Kőszegi-hegység patakcsobogástól zúgó völgyeiből és alpesi panorámákat nyújtó kilátóiból leereszkedünk az egész Kéktúra legsíkabb területére, hogy a Rába partjáig gyalogoljunk.
A számos látnivalót, természeti csodát és élményt rejtő Országos Kéktúra hazánk nyugati határáról indul. A hegyvidéken kilátótól kilátóig vándorlunk, a közöttük húzódó völgyekben számos forrásnál olthatjuk szomjunkat. Az Írott-kőtől e szakasz mentén a Kőszegi-hegység ősi, átalakult kőzettömegének sűrű erdővel borított hűvös lejtőin jutunk el a Kisalföldre, hogy lendületet vehessünk az előttünk álló Dunántúli-középhegység bebarangolásához. A történelmi Kőszeg annyi látnivalót tartogat, hogy akár napokra rabul ejthet bennünket.
Továbbindulva hosszú zarándoklat veszi kezdetét a sík vidéken, ahol már nem kell nagy szintkülönbségeket leküzdenünk. Apró falvak, eldugott kastélyok, arborétumok, régi templomok mellett halad az utunk. Közöttük az erdőkben végtelen nyiladékokon, néha aszfaltutakon jutunk el Sárvárra, ahol bevehetjük a várat, a fáradalmakat pedig a gyógyfürdőben pihenhetjük ki.
2.szakasza: Sárvár - Sümeg
Táv:72,6 km Menetidő:18óra 50 perc Bélyegzőelyek:10
A második az Országos Kéktúra leghosszabb síkvidéki szakasza. Gyakorlatilag végig lapos terepen kanyarog, emelkedőt csupán a Kemeneshát környékén kell leküzdenünk közben. A Kisalföld hosszú, sík területén apró települések sorát járjuk végig, amelyek rengeteg, felfedezésre váró kulturális emléket tartogatnak a vándorok számára.
Sárvár fürdőkben gazdag történelmi belvárosát és a hangulatos Csónakázó-tavat elhagyva egy kerékpárút kalauzol bennünket a városon kívülre. Onnantól kezdve szántók és hatalmas erdők nyiladékai között bolyongunk. A horizonton a Kisalföld vulkánjai a sorakoznak; a talpunk alatt néhol egykori vulkáni működés geológiai nyomait fedezhetjük fel.
A Mária-úttal együtt haladva, a szépen felújított sitkei kálváriakápolnát érintve jutunk Gércére. Az országos viszonylatban is híres Farkas-erdőben két tanösvény hívogat rövid kitérőre, hogy a környék élővilágát is megismerhessük. Két erdészház mellett is elhaladunk, mielőtt Káldra érünk. A falut elhagyva a Káldi úti dűlők nyújtanak kellemes panorámát a Hosszúpereszteg felé szelíden hullámzó tájra, ahol a Kemeneshát és a Kemenesalja földrajzi tájegységei találkoznak.
Hosszúperesztegen át érjük el a Szajki-tavak üdülőközpontját, ahol horgászati és fürdőzési lehetőség, valamint a vízpart nyugalma csábít pihenésre a tíz gáttal felduzzasztott, hosszan elnyúló tórendszernél. A Szajki-tavak vidékét elhagyva utunk a Szajki-, a Bögötei-, és az Öreg-erdő sűrűjében vezet tovább, mielőtt az ötvösi Külső-erdőn átkelve rákanyarodnánk túránk utolsó szakaszára. Sümeg felé közeledve hamarosan megpillantjuk az országos hírű Vár-hegyet, és bár innen még izzasztó kilométerek várnak ránk a városig, csak kis részben kell aszfaltúton haladnunk. A méltóságteljes megjelenésű Sümegi vár vándorlásunk méltó megkoronázása, egyben hegyvidéki kalandozásaink, a Bakony és a Keszthelyi-hegység bejárásának első színtere is.
3. szakasza: Sümeg - Keszthely
Táv:45,3 km Menetidő:12óra 40 perc Bélyegzőhely:7
A sümegi Vár-hegy a Bakony őrtornyaként távolodik, ahogy az Országos Kéktúra hegyvidéki szakaszához érkezünk. A síkságot fokozatosan felváltják a Keszthelyi-hegység emelkedői, az egyhangú aszfaltút hűvös lombok alatt kanyargó köves ösvényekre visz minket. A hajdani vulkanizmus bazaltsziklái sötét kőszobrokként őrzik a hegycsúcsokat, némelyiken komor várromok meredeznek. Az út végén ismét felpezsdül az élet, érezhetővé válik Hévíz és a Balaton vonzereje.
Az Országos Kéktúra e szakaszának sajátos atmoszféráját a három teljesen eltérő táj találkozása adja: síkvidéket hagyunk a hátunk mögött, hogy belekóstoljunk a Dunántúli-középhegység erdős magaslatainak világába, végül a Balaton sűrűn beépített partvidékén zárjuk a menetelést. A változatos élményt sűrűn sorakozó történelmi emlékek tűzdelik: Sümegen kívül két elhagyatott várromra kapaszkodhatunk fel, de megcsodálhatunk egy több száz éves vízimalmot is. A Zalaszántó határában emelkedő Kovácsi-hegyre érdemes legalább egy fél napot szánni, ez a szerény méretű kis magaslat ugyanis gazdag geológiai formakincset és izgalmas kulturális látnivalót rejt.
Jellegében az útvonal első néhány kilométere még sík területen, szilárd útburkolaton visz minket, de már hegyek között vagyunk. Hamarosan elérjük a Balatont kísérő hegyvidék meleg klímájú erdőit. Első magaslatunk, amelyre felhágunk, a Tátika, majd onnan Zalaszántóra ereszkedünk. Az Országos Kéktúra elhalad ugyan Rezi alatt, de érdemes felkapaszkodni a romok őrizte panorámáért. Ezt követően gyakorlatilag hosszan elnyúló, gyakran szőlőkkel fedett dombokon keresztül visz az út Hévízre, ahonnan rövid gyaloglással érkezünk meg a Balaton partjára, Keszthelyre.
4.szakasza:Keszthely -Tapolca
Táv:29,4 km Menetidő:8óra 20 perc Bélyegzőhely:4
A Balaton-felvidék tanúhegyeinek látványa szinte szimbóluma a Kéktúra e szakaszának. A szigetszerűen kiemelkedő hegykoronák szoknyáján zöldellő szőlőstelkek közül pazar kilátást kínáló hegytetőkre is felkapaszkodunk, és közben leereszkedhetünk a borospincék hűvös mélyére is.
Talán nincs is még egy olyan része az országnak, amelynek életét ennyire szélsőségesen befolyásolják a szezonális változások: a nyáron szakadatlanul pezsgő forgatag olyan látványos ellentétben áll a télen fagyos, kihalt vízparti üdülősáv hangulatával, hogy a két évszakban szinte más-más terepet járhatunk végig.
Az Országos Kéktúra 4. szakaszával a Balaton-felvidék területére lépünk. Nekivágunk a „keszthelyi riviérának", bevesszük magunkat a Keszthelyi-hegység erdőrengetegébe, hogy az északi oldalon Vállusra érkezzünk meg. Felhágunk a Kő orrára, ahonnan megmutatja magát későbbi szakaszunk, a Tapolcai-medence és a tanúhegyek látványa. Bőséggel termő szőlősorok között sétálunk Lesenceistvándra, majd innen vándorlunk át Tapolcára.
5.szakasza:Tapolca - Badacsonytördemic
Táv:17,2 km Menetidő:5óra 00 perc Bélyegzőhely:4
Mennyi nyugalmat, gyönyörűséget, de látni és okulni valót nyújt e vidék...” - írta Reichert Róbert geológus 1936-ban. És tényleg, kiemelkedően szép szakaszon járunk: az Országos Kéktúra egyik legkülönlegesebb része vezet át a Balaton-melléki tanúhegyeken.
A vulkanizmus nem csupán elvesz, ad is. Az egykor pusztító kitörések színtere békés és gazdag vidékké szelídül. Ez jellemző az Országos Kéktúra ötödik szakaszára, amely nagyon rövid, de igazán felemelő. Megkezdjük vándorlásunkat az eddig csak távolról csodált, érdekes formavilágú hegyek közt, és ezzel az ország egyik legizgalmasabb geológiájú vidékére lépünk: testközelből ismerkedhetünk meg a több millió éves vulkanizmus geológiai hatásaival, a hatalmas tanúhegyekkel és bazaltorgonákkal, illetve a vulkáni talajon életre kelt borkultúrával.
A tapolcai Malom-tó partján töltött pihenőnk után hosszabb aszfaltos út vár ránk, hogy megközelítsük a Szent György-hegyet. A szőlőskerteken még szilárd az útburkolat, de a turistaháztól nehezebb a terep. Itt láthatjuk először a bazaltoszlopokat, vagy más néven "kűzsákokat". A buja, zöld erdőben rejtőző bazaltorgonák fölé kapaszkodunk. Kis kitérővel a parádés panorámát ígérő csúcsot is felkereshetjük, hogy aztán újra a síkvidékre ereszkedjünk.
Következő állomásunk a neves Balaton-parti település: Szigliget. Vára, borai és nyüzsgő, mégis emberléptékű nyári forgataga barátságos élmény, mielőtt továbbindulunk a Badacsony felé. Ha valahol, itt érdemes fürdőzéssel megszakítani a túrázást.
Ha balatoni nyaralásunkat egészítenénk ki tartalmas időtöltéssel, nem is találhatnánk jobb lehetőséget a Balaton-felvidéki Kéktúra valamely szakaszánál.
6.szakasza:Badacsonytördemic - Nagyvázsony
Táv:47,8 km Menetidő:14óra 30 perc Bélyegzőhely:7
Hangulatában egységes, mégis különösen változatos túraterep az Országos Kéktúra 6. szakasza. Balatonra nyíló panorámák láncolatát keressük fel, és közben teljesen eltérő tájképek tárulnak fel előttünk, ahogy a tanúhegyeket meglátogatva távolodunk a tóparttól. Nyáron a Balatonon nyaralók csoportjai lepik el a Kéktúra által is felkeresett Káli-medencét, hogy a parti zsongástól elszakadva az apró falvak elszigeteltségében, csendjében élvezhessék az ízeket, illatokat, italokat. Csatlakozzunk hozzájuk!
Igazi balatoni forgatagból emelkedik ki a Badacsony, amiről páratlan panoráma nyílik a zöld víztükörre. Utunk első fele kiváló lehetőség az egykori bazaltvulkanizmus emlékei, a tanúhegyek tanulmányozására, amikor átkelünk a Badacsony fennsíkján, majd meglátogatjuk két féltestvérét, a Gulácsot és a Csobáncot. Maradandó csúcsélményeket viszünk magunkkal erről a fárasztó útszakaszról.
A bazalt gazdaságilag is hasznosítható: útépítések és a kőzetgyapot alapanyaga, de a Balaton-felvidéken számos épület falában is ráismerhetünk sötétszürke színére. Sokfelé bányászták, többek közt a Hajagoson, melynek kiterjedt bányasebeit megkerülve érkezünk a pompázatos Káli-medencébe, „a magyar Toszkánába". Megismerhetjük a medence jellegzetes képződményeit, furcsa sziklaalakzatait, a „kőtengereket", miközben páratlanul hangulatos aprófalvak közt cikázunk. Felmászunk még egy hegyre, meglátogatjuk az Eötvös Károly-kilátót, és végigpásztázzuk föntről is a Káli-medencét.
A vulkáni képződmények formálta tájat magunk mögött hagyva hűvősebb, erdős szakaszra váltunk, és hamarosan a Déli-Bakony sziluettjét is megpillanthatjuk: előttünk adótornyával púposodik a Kab-hegy.
7.szakasza:Nagyvázsony - Városlőd
Táv:22,6 km Menetidő:6óra 30 perc Bélyegzőhely:4
A Bakony a legkiterjedtebb középhegységünk. Ennek ellenére - ahogyan azt a Kab-hegy kilátójából és az út számos pontjáról látni fogjuk - lankás, dombsági formavilág jellemzi. Erdős hegyhátak és kisebb-nagyobb, lakott medencék váltják egymást. A hatalmas erdők többnyire intenzív hasznosítás alatt állnak, de számtalan bájos völgyet, barátságos hangulatú tisztást, széles panorámájú kilátópontot érintünk a bakonyi vándorlás során.
Ezen a szakaszon viszonylag lankás terepen túrázunk, nagyjából végig erdőben. Kezdetben felkapaszkodunk a Kab-hegy majdnem 600 méter magas kúpjára. Itt szembesülhetünk az első (vagy ellenkező irányban utolsó) kilátással a Bakony vidékére: hatalmas erdők és alacsony magaslatok képe bontakozik ki előttünk. Leereszkedve Úrkútra a település határában igazi kuriózumot tekinthetünk meg: az „úrkúti Jurassic Park", azaz a csárda-hegyi őskarszt egy középidei karsztterület maradványa, melyet a bányászat tárt fel. Végül tisztások láncolatát rejtő völgyben közelítjük meg Városlőd takaros települését.
8.szakasza:Városlőd - Zirc
Táv:41,4 km Menetidő:12óra 10 perc Bélyegzőhely:6
Hosszú erdei vándorlás veszi kezdetét az Országos Kéktúra 8. szakaszán. A Bakony központi, legmagasabb részének kiterjedt erdőségéhez érkezünk. Vadban gazdag erdőket keresünk fel, miközben rendezett, szép településképű falvakba lesünk be. Érintjük a hegyvidék turisztikai adottságait egyre látványosabban hasznosító Bakonybélt, amelynek számos attrakciója közül kiemelkedik az űrt közelebb hozó Pannon Csillagda.
Ezután a bükkösök birodalmába lépünk, és felkapaszkodunk a Bakony legmagasabb régiójába, a 709 méter magas Kőris-hegyre. A csúcsról szemügyre vehetjük a jellegzetes bakonyi tájat, majd átvágunk az ország egyik legszebb montán bükkösén. Az öles, idős fák a hegy keleti oldalát sajnos már csak részben fedik, de a kilátás pazar következő állomásunkra, Szépalmapusztára. A széles legelőkön lovak kószálnak, a háttérben a Kőris-hegy erdős oldala emelkedik. A táj alpesi benyomást kelt, valószínűleg a Bakony legbájosabb részén járunk. Innen Borzavárra vezet a kék ösvény, majd röviden leereszkedünk az ország legmagasabban fekvő városába, Zircre.
9.szakasza:Zirc - Bodajk
Táv:58,6 km Menetidő:16óra 50 perc Bélyegzőhely:8
A Bakony legváltozatosabb, karsztos jelenségekben gazdag táját szeli át a Kéktúra e szakasza. Érintünk hűs szurdokokat, tágas, kopár legelőket, sűrű erdőket, barlangokban és kultúrtörténeti értékekben gazdag fennsíkot.
Elhagyván az Öreg-Bakony hatalmas erdőségét, ezúttal a hegyvidék másik arcaival ismerkedünk meg. Bakonynána határában körülnézünk a Római-fürdő festői szépségű, vad sziklaszurdokában, ezt követően csúnyán megzavart, letermelt erdőkön át felkapaszkodunk a Tési-fennsíkra. A kicsiny karsztplató mélyét szerteágazó barlangrendszer teszi mozgalmassá, felszíne pedig kiemelt helyzeténél fogva kiváló adottságokkal rendelkezik a szélenergia hasznosításához: erről tanúskodik két régi szélmalma is.
Tésről lefelé vezet utunk: erdei vándorlásunk során a hegység egyik legendás szurdoka, a Burok-völgy mellé szegődünk. Bakonykúti határában pedig a jellegzetesen kopár bakonyi dombok közé érkezünk, ahol végtelenül tágas terek nyílnak meg előttünk. Nyári hőségben csak néhány kabócadalos fenyőfacsoport árnya jelent enyhülést ezen a vidéken.
A következő erdőtömb után viszont a Fehérvárcsurgói-víztároló és a Károlyi-kastély parkja mellett találjuk magunkat. Az utolsó szakaszon vadregényes szurdokkal búcsúzik a Bakony: a Gaja-patak völgyének alján helyenként szélesen szétterülő, máshol sebesen rohanó vízfolyás kanyarog. Végül régóta kihasználtalan sípályán érkezünk meg Bodajkra, ahonnan már következő tájegységünk, a Vértes látványával barátkozhatunk.
10.szakasza:Bodajk - Szárliget
Táv:56,2 km Menetidő:16óra 20 perc Bélyegzőhely:7
A 10. szakasz átszeli a Vértest, közben izgalmas kitérőket tesz a hegyvidék látnivalóihoz. Az erdészeti utakkal szabdalt, mégis egyedülálló világgal rendelkező hegység a bányászati múltra visszatekintő településein kívül középkori váraival és gazdag erdőrengetegével is visszacsábít bennünket.
A Vértes átszelése többnapos vállalkozás, mégsem megerőltető feladat. Ahogy a Bakony pereméről vagy Bodajkról felnézünk a helyenként sziklabordás hegyoldalra, egy magas falat látunk magunk előtt. A látszat azonban csal: a Dunántúl talán legszelídebb domborzatú hegysége vár ránk a következő kilométereken. A főként dolomitból felépülő Vértes alacsony tetőszintű sasbércek sorozata, melyeket északnyugat-délkeleti futású völgyek tagolnak. Magassága szerint dombsági táj: tetőpontjai 500 méter alatt maradnak. A tájvédelmi körzet kiterjedt erdőségét turistautak fonata hálózza be. Fekvése miatt számos történelmi emléket találunk területén: a Kisalföld és a Mezőföld síkja közé ékelődött hegység, mely az egykori koronázóvárost, Székesfehérvárt is természetes akadályként védelmezte, számos várromot rejt. Közülük néhányat a Kéktúra is felkeres (Csókakő és Várgesztes vára, Csáki-vár, Vitányvár). A hatalmas, zárt erdőtömb nyugalma pedig kolostorok szerzeteseit vonzotta a hegységbe.
Az Országos Kéktúra e szakaszán viszonylag könnyű hegyi terepre számítsunk! A hegyvidék adottságai miatt kevés kilátóhelyet érintünk, cserébe óriási bükkösöket, vadban gazdag erdőket szelünk át, és meredek falú völgyek ösvényeit tapossuk. Közben éppúgy érintünk kihalt falut, mint Európa egykori legnagyobb bauxitbányáját.
11.szakasza:Szárliget - Dorog
Táv:67,6 km Menetidő:20óra 20 perc Bélyegzőhely:11
A Gerecse neve az egyik elmélet szerint a szláv „grics", azaz meredély szóból eredeztethető. Valóban igen mozgalmas felszínű, kilátásokban bővelkedő terület: változatos méretű, szigetszerűen elkülönülő rögök, bércsorok jellemzik a tájat. Köztük árkok, hullámos felszínű medencék terülnek el. A mészkőszirtek pereméről pazar kilátások nyílnak a falvakkal pettyezett vidékre. Külön kiemelendő az északi bércek dunai panorámája, melyben a Börzsöny valódi óriásként emelkedik környezete fölé.
Bebarangolni a Gerecsét bármely évszakban szép élményeket tartogat - a legideálisabb viszont mégis a tavasz, amikor a hegyoldalakban nyílik és illatozik a medvehagyma-szőnyeg, elvegyülve a rügyező fák és a szántóföldek friss zöldjével. A Gerecse híres a „vörös márványnak" titulált jura ammoniteszes mészkövéről, a Megalodus-kagylókat tartalmazó és barlangokat rejtő triász dachsteini mészkövéről. Külön világot képeznek azok a medencék, melyek eocén, oligocén üledékes rétegeinek kőszéntelepeire számos bányát nyitottak a múltban. A felhagyott bányászkodás településképi hatásait máig azonnal felismerni.
Bár viszonylag kis szintkülönbségeket kell leküzdenünk, hiszen az 500 méteres magasságot is csak egyszer érjük el, lényegében folyamatos „hullámvasutazásra" készüljünk! A rengeteg emelkedő, a sok kis bércmászás miatt fárasztó útvonal vár ránk, melynek első 50 kilométerén települést sem érintünk, ezért ha egyben járnánk végig, jelentős mennyiségű élelmiszerrel kell felszerelkeznünk.
12.szakasza:Dorog - Piliscsaba
Táv:18,6 km Menetidő:5óra 30 perc Bélyegzőhely:3
A Kéktúra e szakasza a Pilis hegylábán haladva a hatalmas mészkőszirtek tövében marad, nem kapaszkodik fel a hegység kilátópontjaira. Viszont szép a kilátás a pilisi hegyoldalakra, és rövid kitérőkkel nagyszerű panorámát nyújtó kilátóhelyeket érhetünk el.
Folytatjuk utunkat a dunazugi mészkőrögök vidékén. Magunk mögött hagyjuk Dorogot, az egykori bányavárost, és újra visszatérünk a hegyek világába. Habár a következő településig nem éppen különleges az út, kárpótol bennünket a rálátás a pilisi szirtekre. Kesztölc szűk, kanyargós utcáival, közvetlenül az utcafrontra épült házainak homlokzatával megkapó hangulatot teremt. Ehhez azonban be kell sétálnunk a faluközpontba, ahol a híres szőlő- és bortermelő vidék régi-új pincéit is szemügyre vehetjük. A kék jelzés ezt kikerülve felvisz minket az Öreg-szirt oldalába, ahonnan a látványos karsztbokorerdős ösvényen és egy kellemes, árvalányhajas hegyalji szakaszon átvezet minket a Kesztölcöt Klastrompusztával összekötő aszfaltútra.
A pálosok alapította Klastrompuszta 13. századi monostorromjainak megtekintése után a közeli Piliscsévre löszbe vájt utakon át érkezünk. A Kesztölchöz hasonlóan tót telepesek által az 1700-as évek elején újra benépesített falun áthaladva szántók, tölgy-akác vegyes erdők, és végül fenyvesek kísérik utunkat Piliscsabáig.
Az útvonal nagyobb szintkülönbségek nélkül hullámzik a Pilis oldalában. Ebből következik, hogy nem kapaszkodunk fel magasabb pontokra - a kilátásokhoz tehát kisebb kitérőket kell tennünk. Így visszatekinthetünk a Gerecsére a Kémény-szikla oszlopáról, vagy körülkémlelhetünk a budai hegyeket a Pilistől elválasztó vidéken a Piliscsaba fölötti „Jenga-toronyból".
13.szakasza:Piliscsaba - Hűvösvölgy
Táv:22,3 km Menetidő:6óra 30 perc Bélyegzőhely:3
Klasszikus kirándulóhelyeket felfűző, földtani és botanikai értékekben bővelkedő túraútvonal, amely a Pilis és Budai-hegység határvonalától fővárosunk „zöld tüdejébe" tart. A dolomit sziklagyepek világán át mészkőszurdok hűvös medrébe vezet a kék turistajelzés.
Ahogy felfelé indulunk a Kőris-völgy bükkösökkel kísért útján, Piliscsaba zaja éppen olyan ütemben hagyja el fülünket, ahogy az erdő körülvesz bennünket. A Bükkös-árok meredek csapásán felkapaszkodva kiérünk a Nagy-Szénás előtti platóra, ahol már csak a szórványosan ültetett fenyőkkel és a dolomit sziklagyeppel találkozunk. A Nagy-Szénás a főváros szomszédságának talán legkülönlegesebb hegycsúcsa: gyepes tetejéről körpanoráma nyílik a környező hegyvidékekre és Budapestre. A fátlan csúcs körüli lejtők fenyvesei egészen különleges, kissé magashegyi hangulatot kölcsönöznek a tájnak.
A csúcsról leérve az egykori turistaház helyén állított emléktábla mellett haladunk el, és hamarosan a kellemes fenyvessel övezett sziklás, köves úton beérkezünk Nagykovácsi külső utcáiba. Frissítés céljából igénybe vehetjük a Muflon Itató kerthelyiséges kocsmáját. Megcélozható innen Solymár lakott területe, a solymári Ördöglyuk-barlang, vagy épp a Sziklás-hegy panorámás csúcsa is.
Tovább a kéktúrán a Remete-hegy felé tartunk. Fel is kapaszkodunk a hegyhátra, ahonnan szikláról sziklára lépve ereszkedünk le a Remete-barlangot rejtő, helyenként függőleges sziklafalú mészkőszurdokba, ahol az Ördög-árok patakvize kíséri utunkat. Pár száz méter múlva kiérkezünk a főváros II. kerületébe. A kisvárosi hangulatot árasztó, nyugodt, csendes utcákon, a híres máriaremetei kegytemplomot elhagyva a Nagy-rétre kanyarodunk, ahonnan a hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomására érkezünk.
14.szakasza:Hűvösvölgy - Rozália téglagyár
Táv:14,1km Menetidő:4óra 20 perc Bélyegzőhely:4
Az Országos Kéktúra útvonalának tizennegyedik szakasza éppen 14 kilométer hosszú. Könnyű, sok látnivalóval tűzdelt napi túra a Budai-hegység sasbércszerűen kiemelkedő Hármashatár-hegyén át, szinte végig pazar kilátással a Dunára, a hegyekre és a környező településekre.
Hűvösvölgy az a hely, ahol majdnem minden megtalálható: Gyermekvasút, csilingelő villamos, végállomás, sarki büfé palacsintával, télen forralt borral, mellette a forgalmas Hűvösvölgyi úttal. A zajos kezdet után átkelve az Ördög-árok feletti kis hídon, besétálva az erdőbe az az érzésünk, mintha megszűnne a város – egyik pillanatról a másikra egy mindentől távol eső vadonban találjuk magunkat.
És ez a vadon megkapóan változatos látnivalókat rejt. Útközben találkozhatunk a girbegurba, mohás tölgyek árnyékában kőkecskéket türelmesen szemlélő kőoroszlánnal, és elsétálhatunk Mátyás király hajdani vadaskertje mellett, ahol bő fél évezreddel ezelőtt reneszánsz ruhába öltözött főurak dárdával és íjjal igyekeztek becserkészni a szarvasokat, őzeket, vaddisznókat. Egyébként is történelmi útvonalon járunk; erre húzódott a Budapest II. világháborús ostroma után, 1945 februárjában végrehajtott kétségbeesett kitörési kísérlet egyik fő csapásiránya, amire több, a mai napig szépen gondozott katonasír emlékeztet.
Később a Csatárka fölé magasodó Látó-hegy, majd a Hármashatár-hegy tetején egy régi és egy új kilátóra felkapaszkodva is gyönyörködhetünk a főváros ilyen távolságból már megkapóan csendes panorámájában, és ha úgy tartja kedvünk, a nemrég felújított, kényelmes turistaházban akár fent is alhatunk. A terep sehol nem különösebben nehéz, az út nagy része nyáron is kellemes árnyékot nyújtó, itt-ott feketefenyőkkel tarkított vegyes erdőben halad. Egy szó, mint száz, a Kéktúrának ez az egyik legkönnyebben járható, mégis legizgalmasabb szakasza.
15.szakasza:Rozália téglagyár - Dobogókő
Táv:22,8km Menetidő:7óra 30 perc Bélyegzőhely:4
Elejétől a végéig hegyvidéki jellegű szakasz vár ránk a Kéktúrán. Igazán változatos terepre érkezünk, alig lépünk ki az erdőkből. A Solymári-medence oligocén kiscelli agyagrétegeinek kiaknázására települt téglagyár mellől startolva rövidesen nekivágunk a Pilis vékony vonulatának. A Teve-szikla meglátogatása után átkelünk a Kevélyek közti nyergen, majd végigmegyünk a Hosszú-hegy oldalában. Mielőtt Pilisszentkeresztnél áttérnénk a Visegrádi-hegységbe, a Pilis emlékezetesen búcsúzik: a Dera-szurdok maga a paradicsom. A mészkősziklák tereplépcső-szerű kibukkanásai néhol meg-megzökkentik a meder patakvizét, és kis zuhatagokat képeznek, amiben tekintetünket fürdethetjük - esős időszak vagy hóolvadás után, máskülönben szárazság honol a szurdokban. A mohos sziklák, a cikkcakkban átívelő fahidak, az óriás bükkök göcsörtös gyökerei az ország természeti látványosságainak sorában is előkelő helyre léptetik a rövid völgyszakaszt.
Az Országos Kéktúra a Kőszegi-hegységtől indulva változatos tájakat szel át, de csak itt, a Dunakanyarban ér el először igazán zárt hegyvidéket. Ellenkező irányú bejárás esetén pedig itt búcsúzunk el az ország legvadregényesebb erdős tájaitól. A Visegrádi-hegység kiterjedése és magassága meglehetősen szerénynek mondható, de vulkanikus formakincse, sugaras völgyhálózata és összefüggő, alig lakott erdőtömbje teljesen más hangulatot teremt, mint amit egyéb dunántúli hegységeink esetében tapasztalhatunk. A hegyvidék átszelésével már a Kárpátok belső vulkáni övezetében túrázunk. A Kárpát-medence aljzatában található lemeztöredékek mozgása által megindított vulkanizmus hosszú tűzhányó-láncot keltett életre a Kárpátok belső ívén: ezek tagjai sorakoznak az Északi-középhegységtől a Hargitáig több országon keresztül.Érintjük a Zsivány-sziklák hatalmas vulkanikus tömbjeit, de a vulkanizmus szülötte a Dobogó-kő lapos tetejű kőbérce is, melyről a nevezetes dunakanyari panoráma nyílik.
16.szakasza:Dobogókő - Visegrád
Táv:24,7 km Menetidő:7óra 10 perc Bélyegzőhely:6
A Visegrádi-hegység központi, zegzugos terepén vezet a Dunához leereszkedő Kéktúraszakasz, amelyen nagyszerű kilátóhelyek és hangulatos rétek sorakoznak.
Az Országos Kéktúra e szakaszán mélyen behatolunk a Visegrádi-hegység erdőibe, és ezzel már belekóstolunk az Északi-középhegység vadregényes hangulatába. A hegység a Kárpátok vulkanikus vonulatának tagja, mely fénykorában az 1300 métert is meghaladhatta. A tűzhányó alaposan lepusztult az évmilliók során: a ma erdős, a Duna felé sugarasan tartó völgyhálózatú hegység látványosan tagolt felszíne tárulkozik föl előttünk a dobogókői kilátóból.
A kis terjedelmű, alacsony hegység méretéhez képest különösen élénk formakincsű. Vadregényes mivoltát a hatalmas, sötét andezitszikláknak; a mélyen bevágódott, rövid távon nagy szintkülönbségeket helyenként vízesésekkel legyőző patakok szurdokainak; a dunakanyari panorámáknak; illetve a fogsorszerűen sorakozó vulkanikus szirteknek köszönheti.
Kiindulópontunkról láthatjuk a Vadálló-kövek vulkanikus eredetű sziklafogait is, és feltűnik a Duna túloldalán a Szent Mihály-hegy, amit a folyó választott el a hegységtől. A Dobogó-kőt elhagyva nagyrészt lakatlan erdővidékre ereszkedünk, felkeressük a Sikárosi-rét hegyek ölelte, tágas medencéjét, majd a Bükkös-patak kellemes hangulatú völgyéből kanyarodunk át Pilisszentlászlóra. A hegyvidék centrumának egyetlen településéről felkapaszkodunk a Pap-rét nyeregponton álló erdészházához.
A túra utolsó szakaszán nekivágunk a településektől távoli panorámákban, sötét, alig háborgatott erdőkben és dús füvű tisztásokban dúskáló hegyhátnak. A menetelés végén a Visegrád fölötti, kis fennsíkra érkezünk, szemben a Kéktúra következő szakaszát hordozó Magas-Börzsöny hatalmas, erdős bércei tűnnek fel. Végül a Fellegvár mellett ereszkedünk le a Duna partjára.
17.szakasza:Nagymaros - Nógrád
Táv:41 km Menetidő:13óra 00 perc Bélyegzőhely:5
Hazai hegységeink közül terepviszonyait illetően talán a Börzsöny hasonlít leginkább az északabbra található kárpáti tájakra. Az egykori óriásvulkán hatalmas kalderája (azaz összeomlott, beroskadt krátere) még a laikus szem számára is jól láthatóan kirajzolódik a műhöldképeken. A meredek peremek övezte katlan belsejében és külső lejtőin találjuk Magyarország legnagyobb lakatlan, összefüggő erdőségét.
Dacára kis méreteinek, a Börzsöny valódi hegyvidéki élmény: változatos erdőiben vendégeskedve igen nagy távolságba juthatunk a lakott területektől, panorámáit erősen szabdalt, tompa formájú hegygerincek látványa tölti ki. De nem hiányoznak a méretes sziklaalakzatok sem. A Magas-Börzsöny felfedezése és a Csóványos kilátójának megközelítése jó erőnlétet igényel, hiszen hosszas meneteléssel, komoly szintkülönbség legyűrésével lehetséges csak. A szerkezet meghatározza a turistaúthálózat futását is, a jelölt utak a legmagasabb régióban csomózódnak, ezért a hegység zugainak bejárása hosszú, megerőltető gyaloglást követel, ha egy nap alatt ki is akarunk jutni az erdővidékről.
A hegyvidék belsejéből a vízfolyások csak a Fekete-patak segítségével, egyetlen völgyön keresztül törnek ki. A sugaras alakot öltő vízhálózat szépen felszabdalta a hegységet, melynek kemény, vulkanikus kőzetei magas gerinccel ölelik körbe a belső mélyedést, a kalderát. Az amúgy kis kiterjedésű Börzsöny épp emiatt zárt, hazánkban szokatlanul kiterjedt vadont rejt. Ráadásul a 700-900 méter magas, nagyjából kör alakú kalderaperem szembetűnően a belső és külső oldalgerincek fölé emelkedik, ezért a valóságosnál magasabb hegység képét kelti. Talán nincs Magyarországon még egy olyan táj, ahol ennyire vad hegyvidéki panorámákat találhatnánk.
Nagymaros macskaköves, itt-ott kopott, színes utcáiról indítjuk túránkat, mely során elsőként a „szökevény" Szent Mihály-hegyre kaptatunk föl - ami földtanilag a Visegrádi-hegységhez tartozik.
A Julianus-kilátóból lélegzetelállító panoráma nyílik a hegyet körbefogó Dunakanyarra. Törökmezőre tartunk, hogy aztán a hegységperemi falvak egyikét, Kóspallagot vegyük célba. A Kisinóci Turistaházat elhagyva kezdődik az igazi kihívás: a Magas-Börzsöny meghódítása. Hosszas kapaszkodással érkezünk meg Nagy-Hideg-hegyre, a menedékháznak is otthont adó kopár tetőre. Innen a kalderaperemen, varázslatos erdőkben, merész sziklakibukkanások érintésével tartunk a Csóványos felé.
A 938 méteres csúcson álló kilátóból körbekémlelünk a szigetszerűen környezet fölé magasodó hegység közepéből, hogy aztán hosszas gyalogmenettel leereszkedjünk a peremterületekre. Nógrádon, a vár alatti vasútállomáson fejezzük be túránkat.
18.szakasza:Nógrád - Becske
Táv:59,9 km Menetidő:18óra 00 perc Bélyegzőhely:10
A Börzsöny és a Mátra között szelídebb domborzatú vidékre kalauzol a Kéktúra: a Cserhát nyugati fele igazi dombsági táj. Komolyabb magasságot csak a Naszály sasbérce ér el, ezen kívül alacsony hátakon és kis völgyeken át hullámzik utunk.
Nógrádról még a Börzsöny vulkanikus vidékéhez tartozó Nagy-Kő-hegyre kapaszkodunk, ahonnan pazar panorámát élvezhetünk a Dunakanyarra és a Visegrádi-hegységre, no meg a Magas-Börzsöny vadregényes erdőrengetegére. Itt búcsút is intünk a vulkáni formakincsnek, és átlépünk a Cserhát uralkodóan üledékes kőzetekből felépülő (nyugati) térségébe. Felkaptatunk a Naszály hatalmas sasbércére, mely érdekes módon egyébként a Pilishez tartozik: felépítő mészköve a Duna túloldalán a tűzhányók által szétterített visegrádi-hegységi andezit alatt van, de itt a felszínre bukkan. A Naszályt elhagyva már igazán cserháti vidékre érkezünk: alacsony dombhátak hullámain vágunk át, és a völgyekben lévő apró falvakat keressük fel. A települések megsínylették az utóbbi évtizedeket, a bányászat és kitermelt anyagainak feldolgozása megszűnt, a lakosság pedig egyre inkább magára hagyja a jövőkép nélkül tengődő falvakat.
Az erdős dombok, a hosszan felsorakozó lankákra nyíló kilátások, és a völgyekben ülő, kissé elhanyagolt falvak együttese határozza meg a nyugat-cserháti kéktúrázások hangulatát.
19.szakasza:Becske - Mátraverebély
Táv:73,1 km Menetidő:22óra 10 perc Bélyegzőhely:8
A Cserhát látványosabb részére érkezik a kéktúra. A lankásan hullámzó erdős hegyhátak közt tágas legelők alján nyújtózkodnak az évtizedekkel ezelőtti hangulatot őrző, barátságos falvak. Meredeken felfutó, de alacsony vulkáni hegyekre kaptatunk föl, hogy megcsodáljuk az ország egyik legbájosabb vidékére nyíló kilátások láncolatát.
A kellemesen hullámzó, lankás dombok és a kicsiny, csendes falvak közt gyalogolva nem is gondolnánk, milyen vad, zabolátlan események alakították ezt a ma természeti extremitásoktól mentes tájat. Változatos működésű tűzhányók hatalmas robaja és forrón izzó lávafolyásai tették mozgalmassá e vidéket. Ma pedig az évmilliókkal ezelőtti vulkanizmus határozza meg a cserháti Kéktúra keleti szakaszát. Nyomait látjuk magunk körül mindenfelé: a hollókői vár sötét építőköveiben, a meseszép Ófalu házainak lábazatában, a Szanda megkövült lávaömlésében vagy éppen a Tepke-gerinc sziklás ösvényszakaszaiban. Közben kiterjedt, de a völgyek által alaposan felszabdalt erdővidéken vágunk át.
A nagy városok hiányoznak az iparfejlesztés által elhanyagolt nógrádi lankavidékről, a hegyközi medencék pedig régi idők lenyomatait konzerválták. Talán nincs az országnak még egy olyan része, ahol ennyire látványos közelségben létezne együtt az évszázados építészeti hagyomány a szocializmus évtizedeiben ráerőszakolt-rárakódott településfejlesztés nyomaival, valamint a rendszerváltást követően egyre szembetűnőbb leszakadás és kilátástalanság hangulatával. Persze helyenként már új építésű nyaralók hirdetik az idegenforgalom megjelenését, de a Cserhát településképe még mindig különös időutazás.
Túránk során felkapaszkodunk a Szanda várrommal ékesített csúcsa alá, ahonnan semmiképp se hagyjuk ki a kitérőt a hegytetőre! A vulkanikus eredetről árulkodik a hegyoldali, igazi geológiai ínyencségnek számító oszlopos elválású andezitömlés sziklacsúszdája. Föntről megszemlélhetjük a tipikus cserháti tájat, melynek jellemző tagoltsága azonnal feltűnik: az alacsony magaslatokat erdő borítja, míg a mélyebb területeken legelők és szántók nyújtóznak, köztük aprócska falvak bújnak meg.
Szandváraljára és Terénybe ereszkedve csodás palóc házsorok közé keveredünk, hogy aztán a kissé kopottabb Cserhátsurányból a térség legnagyobb erdőjébe fúrjuk magunkat. Nógrádsipek érintésével kellemes völgyben emelkedünk az üledékes kőzeteket áttörő vulkáni csúcsok közé, hogy aztán kis kitérővel meglátogassuk a Dobogó-tető nagyszerű körpanorámáját. A felvidéki hegyek mellett következő tájegységünk, a Mátra is megmutatkozik.
Hollókő bércen álló várának csigaház-formái és kilátása után az Ófalu macskaköveit koptatva megyünk végig az ország egyik legszebb világörökségi helyszínén. Két újabb kis falu meglátogatását a Tepke vadregényes ösvényeinek meghódítása követi: a földtanilag a Mátrához tartozó hegygerincről már legmagasabb hegységünk csúcsai uralják a látványt. Alább ereszkedve egyre nagyobbnak és hívogatóbbnak látszik a Mátra masszív tömege. Ám előbb még újabb kis cserháti dombok közé szorult falvakat keresünk fel, hogy Mátraverebélyre érkezve átlépjük a Zagyva vonalában kijelölt tájhatárt.
20.szakasza:Mátraverebély - Mátraháza
Táv:26,2 km Menetidő:8óra 35 perc Bélyegzőhely:7
Nekivágunk a Mátra keskeny gerincének, melynek nyugati felét és középső részét keressük fel a 20. Kéktúraszakasz bejárása során. 180 méteres tengerszint feletti magasságból 964 méterig emelkedünk, közben vadregényes, sötét andezitsziklákkal tűzdelt erdőkben érjük el az ország legmagasabban fekvő, álmatag falvait.
Akár az Alföld, akár a Pétervásárai-dombság vagy a Karancs irányából nézünk rá a Mátrára, egy hosszú, középen kissé lealacsonyodó vonulatot látunk, mely zöld falként tornyosul környezete fölé. Az egykor büszke kárpáti vulkán szerkezetének roncsa S-alakban kanyarodó gerincet hordoz, a nyugati részen ezzel párhuzamos csúcsok sora húzódik, ezért itt kiterjedtebb a hegység. Máshol csak rövid oldalgerincek indulnak ki a központi vonulatból. A legmagasabb régióban ne keressünk jelentős csúcsokat, hiszen már a térképeken gyakran szembeötlő „tető" elnevezés is árulkodik a morfológiai jelenségről, melyért a kemény andezit, a szerkezeti mozgások hatására megdőlt szerkezet és a későbbi erózió is felelős: a Mátra lapos hátakban tetőzik. Igazi csúcsokat csak a peremeken és a keleti gerincen találunk.
A Mátra főgerince magasan fut, míg annak két oldalán többnyire csak alacsony hátak és szigetszerű csúcsok helyezkednek el. Ennek köszönhetően a legmagasabb részeket felkereső Kéktúráról nagyszerű, tágas panorámákat élvezhetünk a dombos-hegyes észak és a végtelen sík dél felé. E kilátások mellett a vulkanikus múltról tanúskodó sziklatornyok, a gerincet helyenként egészen elvékonyító sziklafalak, a fedetlen kőtengerek felelősek a hegység varázsáért.
A Mátra nem csak az ország két legmagasabb hegytömbjével büszkélkedhet, de alighanem nincs a hazai turisták körében népszerűbb hegység nála (a főváros melléki hegyvidéket leszámítva). Egy-egy ideális időjárású hétvégén tömegek mozognak a területén. A kiemelt figyelem a híres legek, azaz a Kékes és a Galya-tető magaslatai mellett a szokatlanul nagy feltártságnak is köszönhető. A lapos tetők - különösen a Nyugati-Mátrában - kedveztek a települések kialakulásának, napjainkban e falvak klímájuknak és természetközeli helyzetüknek köszönhetően népszerű üdülőhelyek, télen pedig élénk sísportéletnek adnak otthont. A hegységet behálózó autóutak, a legmagasabb csúcsokat felkereső, sűrű tömegközlekedési hálózat, a kultikus helyszínek, az országos viszonylatban kiterjedt, vadregényes erdők autós és bakancsos turisták áradatát csábítják a Mátrába. A túrázókat szerteágazó turistaútfonat várja, a tömeges turizmus pedig viszonylag nagy menedékház-hálózatot tart el a hegységben - különösen annak nyugati részén. A hegyisport-szolgáltatások választéka és kiépítettsége azonban egyelőre nem nőtt fel a Mátra látogatottságához.
A Kéktúra 20. szakasza Mátraverebélyen beveszi magát a hatalmas erdőbe, és felkapaszkodik az Ágasvári turistaház szinte alpesi hangulatú tisztására. A klasszikus turistaszállót elhagyva már a gerincen járunk, vadregényes, egyemberes ösvényt taposva látunk be a Csörgő-patak szurdokvölgyébe, mely erdőrezervátumnak is otthont ad. Felkeressük Magyarország legmagasabban fekvő, az idegenforgalomból élő, nyugalmas miliőjű falvait, és elérjük a 964 méteres Galya-tető mellett álló díjnyertes kilátót, amiről emlékezetes panoráma nyílik a Mátrára és tág környezetére. Végül temérdek kilátás láncolatát felfűzve leereszkedünk a Mátra-nyeregbe, a gerinc legalacsonyabb, közlekedési átjárónak is helyt adó pontjára. Innen Mátraházára gyalogolunk, ahonnan már a Kéktúra következő szakasza kalauzol föl a Kékesre.
21.szakasza:Mátraháza - Sirok
Táv:26,1 km Menetidő:8óra 10 perc Bélyegzőhely:4
Országos összehasonlításban is páratlan szépségű gerinctúrával hagyjuk el az útvonal legmagasabb pontját, a Kékest. Zord sziklataréjok, vadregényes erdők és temérdek természetes kilátóhely jellemzi a Kéktúra keleti-mátrai útszakaszát. Bármely irányból járjuk is végig, ez lesz az egyik legkeményebb túránk a kéken.
A Keleti-Mátra lényegében egy 13 km hosszú, délnyugat-északkeleti csapású főgerincből áll, melyhez rövid, igen meredek mellékgerincek támaszkodnak derékszögben mindkét oldalról. A köztük húzódó völgyek nagy lejtésükkel sebes futású, kőgörgeteges patakokat (pl. Závoz-völgy), a nagy szintkülönbségek leküzdése miatt kialakult vízeséseket (pl. Ilona-völgy), de még szűk sziklaszurdokokat is rejtenek (Tarjánka-szurdok). A hátravágódó völgyfők a nagyjából egyenletes ütemben alacsonyodó főgerincet nyergekre (melyek „kapukként" szerepelnek a térképeken) és éles, kúp alakú csúcsokra szabdalták. Ezért a Kékestől Sirokig vezető Kéktúraszakasz különösen megerőltető, nehéz erőpróba mindkét végpont felől: a tagolt domborzat folyamatos hullámvasutazásra kényszerít, ahogy a kis csúcsok ellentétes oldalain küzdünk a szintkülönbségekkel.
Ugyanakkor Magyarország egyik legszebb turistaútján járunk: a keleti Mátra-gerinc hegyei helyenként függőleges sziklafalakkal törnek le egyik vagy másik irányba. A kemény andezitformációk tetejéről pazar panorámákat élvezhetünk néhol a sík Alföld, máshol az élénkebb domborzatú északi országrész felé. Ráadásul a hegység kis kiterjedése miatt nem is vagyunk messze a szomszédos terepektől, ezért a magasságélmény is szokatlanul intenzív.
A Kékes-tetőtől a Markazi-kapuig vezető, különlegesen vadregényes ösvényszakaszon a Mátra pedig az ország legszűkebb gerincútjával büszkélkedhet: a talajt áttörő, függőlegesen felszökő, máshol kissé oldalra billent andezitfalak tetején néhol éppen csak a szűk erdei csapásnak jut hely. Itt érintjük a Sas-kő meredélyét is, melyen abban az egyedi élményben lehet részünk, hogy szinte egyszerre szemrevételezhetjük az alföldi és a dombvidéki tájat. Különösen izgalmas látvány ez gyengébb teleken, amikor a Mátrától északra eső vidéket hólepel borítja, tőle délre pedig semmi sem fedi el a szántók végtelen mozaikját.
A domborzati adottságok nem teremtettek ideális feltételeket a települések kialakulásához, hiszen a Nyugati-Mátrával szemben itt a lapos tetők nem jellemzőek. A nyüzsgő, kissé bazári jellegű kékes-tetői forgatag azonnal eltűnik, amint az öreg bükkös ezüstös csarnokába lépünk, és az emberi jelenlét nyomait ezt követően már csak az erdészeti és turisztikai utak, építmények hordozzák.
A más középhegységeinkhez képest sziklaalakzatokban gazdag formakincs, a számtalan természetes kilátóhely, a sziklateraszok kitettsége és a nomád körülmények az egész Kéktúra egyik legmaradandóbb vándorlását kínálják a Mátra keleti részén.
22.szakasza:Sirok - Szarvaskő
Táv:18 km Menetidő:5óra 30 perc Bélyegzőhely:3
A Mátra keleti elvégződése és a Bükk fő tömege közti alacsony dombvidék szinte a két környező védett terület helyett is kiszolgálja a fakitermelési igényeket: számtalan tarvágás és újulat szabdalja az erdőket. Ennek ellenére kellemes erdei séta vár ránk ezen a közel húsz kilométeren. A dombvidéket északnyugatról az Alföld felé igyekvő patakok szabdalják fel, hosszanti völgyeket vájva a korábbi tengerelöntés során felhalmozódott üledékes kőzetekbe. A vízfolyások mentén az agyagos talajon sok helyen vizenyős, zsombékos völgyaljakat találunk.
De ne gondoljuk, hogy végtelenül monoton gyaloglásra kényszerülünk! Helyenként szép, már a Bükk világát idéző patakvölgyeket követünk, és egészen biztosan nem kell turistaáradatra számítanunk ezen az elhagyatott vidéken. Rozsnakpuszta kellemes, tágas rétje épp úgy bájos foltja e tájnak, mint amennyire emlékezetesek a két végpont történelmi és geológiai látnivalói.
Sirokon az összesült, robbanásos eredetű vulkáni tufakőzeteken mutatós várrom ül, melyről pazar a kilátás a környező völgyekre, és a Mátra északi falára. A vár közelében látványos sziklaalakzatok is fogadnak minket: a Barát és az Apáca nevű sziklatömbök ugyanebből a kőzetből épülnek fel. Panorámájuk és az erdőszönyeget áttörő, lekerekített, mégis merész formaviláguk garantáltan nem enged továbbrohanni. Szarvaskőn az egykori erősség magaslata ugyancsak tűzben fogant: aki a kibuggyanó lávát látja a szurokfekete kőzettest gömbölyded „zsákjaiban", az nem is téved. A párnaláva a víz alatti hasadékból kiömlő bazaltláva hirtelen lehűlésével keletkezik. Az itt látható formáció igazi párját ritkító unikum: valaha egy óceáni medence szétnyílásával született.
23.szakasza:Szarvaskő - Putnok
Táv:62,6 km Menetidő:19óra 30 perc Bélyegzőhely:8
Az ország legmagasabb fekvésű táját, s egyben legnagyobb átlagmagasságú hegységét keresi fel a Kéktúra bükki szakasza. Különösen háborítatlan erdők, napsütötte, hullámos felszínű rétek, a táj fölé tornyosuló sziklameredélyek alkotják a Bükk vadregényes vidékét, melynek minden szépségébe belekóstolunk túránk során.
Ha távolról ránézünk a Bükkre, a környezetéhez képest jócskán kiemelkedő, majdnem lapos tetőszintű, hosszan elnyúló hegységet látunk. A csúcsokat hiába keressük, a hegyvidék ugyanis enyhén hullámos fennsíkban tetőzik. Változatos kőzetösszetételének legmeghatározóbb eleme a jól karsztosodó mészkő, mely egy nagy és több kisebb platót emel ki a hegységből. Az ellenálló, de a víz hatására oldódó kőzet a mélybe vezeti a lehulló csapadékvizet és szerteágazó barlangrendszeren juttatja azt el a hegylábi forrásokig. Ezért a Bükk-fennsík mélyét számtalan barlang, zsomboly, víznyelő járja át.
Azonban a mészkő a felszínen is látványos, gazdag formakincset hordoz: a legszembetűnőbbek a Nagy-fennsík déli peremén világító, a térszínből kissé kiemelkedő „kövek" (pl. Őr-kő, Pes-kő, Tar-kő, Három-kő). A nálánál gyorsabban pusztuló, palás kőzetekkel aládúcolt mészkő támasztékát elvesztve nagy tömegekben omlott le, ezzel távolról is feltűnő, merészen felszökő sziklafalakat hozva létre a fennsík szélén.
A barázdált felszínű mészkőszirtek tetejéről hazánkban szokatlanul kiterjedt hegyvidéki panorámát élvezhetünk. A Bükk ugyanis hosszú, fokozatos átmenet helyett falként tornyosul az Alföld és a tőle északra fekvő dombság peremén, belső zugai ezáltal számtalan völgy, gerinc és csúcs zárt világát alkotják. A hegység legvadregényesebb, legkülönlegesebb része az országos összevetésben is páratlan Bükk-fennsík, vagy más néven „az Óriások asztala". Az északkelet felé fokozatosan kiszélesedő és alacsonyodó, majd ott a Garadna-patak által kettészelt plató 50-nél is több 900 méternél magasabb tetőt hordoz. Kiemelt helyzetének következtében viszonylag hűs, csapadékos klíma jellemzi. Északi oldalában nagy esésű, szűk szurdokvölgyeket találunk, melyek a karsztos jelenségek széles spektrumát vonultatják föl - gondoljunk csak a Szalajka-völgy hírneves vízesésére vagy forrásaira, esetleg az autós kilátóhelyről megnézhető Leány-völgy oldalában ívelő, zord mészkőbordákra! A Déli-Bükk kiterjedtebb hegyvilágában a palás kőzeteken csörgedező, majd a mészkőpásztákon elnyelődő patakok és hosszú, magas falú völgyeik 500-700 méteres magaslatokat fognak közre. Emellett a hegységet vulkanikus eredetű kőzetgyűrű öleli körbe.
Az autók elől elzárt, különleges élővilágú Bükk-fennsík erdőségeinek zártságát bűbájos, töbrök pettyezte rétek törik fel. A víz oldó tevékenysége nyomán született kör alakú horpadások, a töbrök sajátos mikroklímája még a nyár közepén is rejthet fagyzugokat, nulla fok körüli hőmérsékleteket. Az átlagosan 700-800 méter magas „Óriások asztala" és a környező hegysokaság Magyarország talán legváltozatosabb hegyvidékét, leginkább kárpáti hangulatú táját alkotja. Ráadásul néhány klasszikus turistaház mellett számos kulcsosházat, de még barlangszállásokat is igénybe vehetünk, ha kedvünk támad pár napra bevenni magunkat a terjedelmes erdővidék mélyére.
A Kéktúra a Szarvaskő környéki vulkanikus szirteken végigfutva ráfordul a fennsíkra, hogy aztán annak híres vonulatát, a köveket felkeresve belső részeire kalauzoljon. Bánkút turistaházától leereszkedünk a hegység északi hegylábfelszínére, és a régebbi eredetű, alaposan letarolt Upponyi-hegységben kialakított, gyönyörű fekvésű víztároló mellett gyalogolunk végig. Még néhányszor visszatekinthetünk az impozáns méretű Bükk-fennsíkra, végül dombokon át érkezünk Putnokra.
24.szakasza:Putnok - Bódvaszilas
Táv:63,9 km Menetidő:18óra 50 perc Bélyegzőhely:9
Minden kilométerében egyedi, karakteres Kéktúraszakaszon járunk. A fátlan, gyepes dombhátak hullámzása közül extremitásoktól sem mentes karsztvidékre, sziklabarázdás hegyoldalak és töbörlyuggatta fennsíkok közé érkezünk. És ami igazán különlegessé teszi túránkat, az a lehetőség, hogy betekintsünk a karszt belsejébe.
A félreeső, határhelyzetű Aggteleki-karszt nem csak elhelyezkedése miatt lóg ki hegységeink sorából. Kiterjedését nézve apró terület, mely középhegységi magasságokkal is alig büszkélkedhet: legmagasabb pontja a 604 méteres Fertős-tető, de jórészt az 500 métert sem haladja meg. Szerves egységet képez a határ túloldalán található folytatásával, a Szlovák-karszttal. Az együttesen Gömör-Tornai-karsztként ismert tájegység a Kárpátok karsztjelenségekben egyik leggazdagabb darabkája - nem véletlenül származnak a környékbeli tájnyelvből az olyan szavaink, mint például a zsomboly és a töbör.
A hegység délkeleti, magyarországi része kétosztatú: északi fele fedetlen, valódi karsztterület, ahol kissé hullámos felszínű fennsíkok és mély völgyek váltják egymást, jellemzőek a karsztbokorerdős, sziklakibúvásos, különösen meredek, szinte falat képező hegyoldalak is. A Kéktúra által nem érintett déli területen viszont a karsztosodó kőzeteket vízzáró rétegek fedik - ezek szerepe azért jelentős, mert a róluk lefutó vizek a nyílt (fedetlen) karszt határára érkezve a mélybe fejeződnek, és a hatalmas barlangrendszer vízfolyásait táplálják.
A világörökséghez tartozó Baradla-Domica-barlangrendszer 25 km-es összesített hosszával és impozáns cseppkőformációival, valamint jól kiépített turisztikai infrastruktúrájával lenyűgöző betekintés a karsztosodott mészkőtakaró gyomrába. Maga a barlangrendszer lényegében egy föld alatti folyóvölgy, mely a mészkövet szénsavtartalmával oldó, abban járatokat kialakító víz szüntelen munkájának következménye. Ahogy a terület fokozatosan kiemelkedett, a mélyben csörgedező patakok újabb barlangokat hoztak létre - ennek nyomán a Baradlában is több szint fut egymás alatt, illetve néhol óriási barlangszádák, régen kiemelt járatok nyílásai ásítanak a hegyoldalakban.
A sasbércek függőleges elmozdulásai különböző magasságba emelkedett fennsíkokat és köztük helyenként széles völgyeket eredményeztek. A Jósvafő fölötti, medencehelyzetű fennsík töbrökkel lyuggatott, hatalmas tisztása a hucul ménessel, illetve a Szelce-völgy erdők közé szorult, széles, száraz árka ezek legszebb megjelenési formái a hegyvidék hazai oldalán. A Ménes-völgyben ellenben hűs karsztvíz csobogása fogadja a kéktúrázókat, az erősen hátravágódott patak fűrészelő munkája a felső szakaszon szurdokszerű környezetet szül. A hideg vizű patakok, a hullámos felszínű fennsíkok és a széles völgyek, valamint rövid szurdokok mellett a bájos megjelenésű kaszálórétek és a karrmezős hegyoldalak látványa határozza meg az Aggteleki-karszt tájképét. A meredek lejtők némelyikét nagy területen a víz által kialakított barázdás sziklafelszínek, karrmezők (avagy ördögszántások) árkolják. A barlangnévadó aggteleki mészkőfal, a Baradla nevének szlovák megfelelője is meredek, sziklás hegyet és sziklaszirtet jelent.
A Kéktúra Putnokról elstartolva átvág a Borsodi-dombság erdős magaslatain, érinti a jégkorszaki növényekben gazdag Mohos-tavak egzotikusnak ható tőzegmohalápjait, majd megérkezik a szakasz egyik legbájosabb részére, a dombvidék fátlan, füves lankái közé. Mozdulatlan benyomást keltő, aprófalvas térségen vágunk át, miközben páratlan panorámájú dombhátakat keresünk fel. Zádorfalva után kevéssel erdőbe lépünk, így közelítjük meg Aggteleket, ahol a barlangnyílást rejtő sziklafal tetejére kapaszkodva érkezünk meg a karsztra. Könnyen felforrósodó klímájú, sziklagyepes-karsztbokorerdős lejtők után nemzeti parkhoz méltóan jó állapotú erdőkben folytatjuk utunkat Jósvafőig. A víz által meghatározott településképet hosszú erdei vándorlás követi, melyet rövid időre megszakít a Jósvafői-fennsík festői szépségű, töbörmezős rétje, amelyet a hucul ménes népesít be. Szelcepuszta meglátogatásával leereszkedünk a felvidéki hangulatú Ménes-völgybe, hogy aztán az Alsó-hegy fennsíkjára hágva tágas kaszálóréteket és a derenki polje tragikus sorsú településének emlékhelyét keressük fel. A későbbiekben megcsodálhatjuk a rövid, de emberpróbáló kapaszkodást követelő Szádvárt, hogy a hegység legszebb panorámáját élvezhessük, végül zsombolyok göröngyei közt kanyarogva érünk ki a Bódva völgyének peremére, ahol a Cserehát határán fejezzük be túránkat.
25.szakasza:Bódvaszilas - Boldogkőváralja
Táv:68,4 km Menetidő:19óra 45 perc Bélyegzőhely:12
Ezen a szakaszon a Bódva völgye felett magasodó Szalonnai-karsztot és a finoman ívelt dombhátakkal egészen a Hernád völgyéig nyújtózó Cserehát vidékét barangoljuk be. A térségre komoly gazdasági és társadalmi kihívások nyomják rá pecsétjüket, ám a tájképi adottságok, a régmúlt idők építészeti emlékei és az aprófalvas településhálózat együttesen kellemes panorámákban gazdag, markáns hangulatú Kéktúraszakaszt kínálnak.
Kiindulási pontunktól a Bódva völgye felé vesszük az irányt. Átkelünk a patak vize feletti vasúti hídon, majd az Esztramos csonka kúpja felé tartunk. Az Esztramos szoknyáján, a hegyet szinte félig megkerülve Bódvarákóra érkezünk. Az "egyutcás" kis falut átszelve kiérünk a település határára, és meredeken nekiindulunk a Szalonnai-karsztot borító rengetegnek. Átszelve a hegységet az alig pár tíz lelket számláló kistelepülés felé Tornabarakonyba tartunk. A Tornai-dombságban megbújó apró falut a Barakonyi-patakon át hagyjuk el, és a fenyőktől és borókáktól örökzöldellő dombhátra felkaptatva átérünk a Rakacai-völgymedencébe.
Rakacaszend hangulatos, bár az elszegényedett településekre jellemző utcaképével szívszorító látványt nyújtó világába érkezünk. A Rakaca vizén túl ismét megindulunk felfelé az agyagos talajú dombvidéki táj cseres-tölgyes, fenyőligetes erdeibe. Útközben a felszínen tanulmányozhatjuk a híres rakacai márvány kibukkanó kőzeteit, majd ismét a fiatal üledékekbe vájt földutakon folytatjuk túránkat. A dombos, főként agyaggal borított felszín merészen ereszkedik le a Vadász-patak völgyébe, ahová Irota, a kicsiny zsákfalu is települt. A lankás dombsorral kísért völggyel párhuzamosan, a dombokon túl fekszik Felsővadász.
Utunk ide vezet, majd innen tovább a Nyugati-Cserehát további két településére: Nyéstára és a Szőlőhegyen át Abaújszolnokra. Az Ortás-völgyében fekvő falun túl, a dombhátra kapaszkodva átérünk a Keleti-Cserehát kistájának alacsonyabb dombvidékére. Főként szántókkal kísért utunk az agyagos talajon a Vasonca-patakon túl Baktakékig tart, ahonnan kisebb emelkedőn át hamarosan Fancsal települését érjük el. A falu műemlék jellegű evangélikus temploma mellett elhaladva, ismét szántóföldeket kísérünk, míg átérünk a Devecseri-patak völgyébe, ahol a patak mentén a napjainkban elhagyatott Csoma József kúriát és kastélyparkot is őrző Abaújdevecserre érkezünk.
Aszfaltúton folytatjuk utunkat immár a Hernád-völgy kistájában, a tektonikus árokban kialakult folyóvölgy teraszos morfológiájú térszínén. Encsen át egészen Gibártig, sőt tovább, a Hernádot átívelő impozáns hídon is túl, a falu határáig gyalogolunk a flaszteren, míg egy kis kaptatóval földútra váltunk. Erdősávokkal, szántókkal és a gyönyörű zempléni hegyek látványával kísérve jutunk Alsócéce kicsiny településére, ahol a római katolikus, illetve vele szemközt a református templom épülete fogad bennünket. A faluból a megművelt földek között kivezető szekérúton, a zempléni csúcsok felé tartva érkezünk meg túránk végpontjára, Boldogkőváralja vasútállomására.
A falu még jó 2 km-re van, így ha nem akarunk vonatra ülni és elutazni, magunk mögött hagyva a Cserehát viszontagságokkal teli világát, gyalogoljunk tovább a K jelzésen, és nézzük meg Boldogkőváralját is!
26.szakasza:Boldogkőváralja - Nagy-nyugodó
Táv:54,4 km Menetidő:16óra 20 perc Bélyegzőhely:7
A Tokaji-hegységbe lépve hazánk egyik kevésbé látogatott, s markánsan kárpáti jellegű hegyvidékén teszünk túrát. Kőgörgeteges patakvölgyek, komor sziklatornyok, magasan ülő várromok és kiterjedt hegységi panorámák kísérnek végig a Kéktúra mentén.
Az Eperjes-Tokaji-hegylánc mélyen benyúlik a Felvidék és Szlovákia testébe. A hosszú, hozzávetőlegesen észak-déli futású vulkanikus hegylánc szlovák oldalon tetőzik (Šimonka, 1092 m), és alapvetően két részre osztható. A Milic-csoporttól kezdődően észak felé jobbára keskeny vonulatot alkotnak az egymástól szűk völgyekkel és alacsony nyergekkel elválasztott, szigetszerűen kiemelkedő tűzhányóroncsok. A hazai oldalon Tokaji-hegységként (avagy „Zemplénként") emlegetett déli rész jóval kiterjedtebb, nagyobb tömegű hegyvidék.
A Tokaji-hegység több tulajdonsága miatt is kilóg a hazai hegyvidékek sorából: bár legmagasabb pontjai a 900 métert sem érik el, a sűrűn sorakozó, a központi területen jellemzően 500-700 méter közötti csúcsok élénk domborzatú középhegységet alkotnak. A fő tömegében andezit, dácit és riolit, kisebb részben egyéb vulkáni kőzetek felépítette hegyvidék a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik, és mint ilyen, a hegykoszorút felgyűrő tektonikus mozgások nyomán megindult tűzhányó-tevékenység eredménye. A Tokaji-hegység hazai részén kisebb medencék és szűk völgyek rejtenek apró, az idegenforgalom által egyre inkább felfedezett falvakat.
A sok különálló kis kitörési központ apró vulkanikus hegyeket emelt egymás mellé, és bár az eredeti formák már lepusztultak, ma is jellemzőek a vidékre a tájegység legnagyobb városának is nevet adó „sátoros", azaz szabályos háromszög alakú magaslatok. A Tokaji-hegységet alaposan felszabdalták a peremek felé siető vízfolyások, és a tömör vulkáni kőzeteken sűrű, mélyen bevágódott völgyhálózat fejlődött ki. Ha kiállunk egy kilátópontra, a hazai viszonyokhoz képest szokatlan formavilág tárul a szemünk elé: meredek lejtők keretezte, viszonylag élesen kiemelkedő csúcsok, összességében tagolt és kiterjedt középhegységi terep hullámzik körös-körül.
A hegység vadregényes formakincsének izgalmas foltjai az erdőben sötétlő, olykor irdatlan méretű sziklafalak. Ezeket a legutolsó jégkorszakban uralkodott, hűvös éghajlat faragta ilyenné: a lemezes szerkezetű andezit repedéseibe beszivárgó, majd ott jéggé fagyó víz térfogatnövekedése által felaprózta, részben lebontotta a sziklákat, így kifaragva a kéményszerű formákat. Sokuk tetejéről nagyszerű a panoráma (pl. a Kéktúrához közeli Nagy-Péter-mennykőről és a Sólyom-bércről, de közéjük tartozik a kilátás nélküli Pengő-kő is).
A Tokaji-hegység varázsáért a hűs, csapadékos klíma, a hatalmas erdőtakaró, a zárt és tagolt, sziklaformációkban gazdag hegyvidéki terep mellett az elhagyatottság felelős. Összességében nincs az országban még egy hegység, ahol ennyire érezhető lenne a Kárpátok magasabb vonulatainak közelsége, rokonsága. A Kéktúra 26. szakaszát bebarangolva néhol az az érzésünk támadhat, mintha már a Felvidék valamelyik hegységében járnánk. Két fantasztikus várromot keresünk fel (Boldogkő és Regéc várát), végigmegyünk az Arka-patak vadregényes völgyén, de ellátogatunk néhány hegyvidéki miliőjű, aprócska faluba is. Végül bevesszük magunkat a Tokaji-hegység központi, magas részének vadregényes rengetegébe, körülkémlelünk a Nagy-Péter-mennykő és a Sólyom-bérc sziklakilátójáról, keresztezzük a jégkorszakból itt ragadt István-kúti Nyírjes lappföldi hangulatú pagonyát, végül a Zsidó-rét kaszálóján át a Bodrog völgye felé indulunk. Túránkat Sátoraljaújhely feltárt, alaposan kiépített magaslatai között fejezzük be.
27.szakasza:Nagy-nyugodó - Hollóháza
Táv:46,5 km Menetidő:14óra 20 perc Bélyegzőhely:7
A Tokaji-hegység északi részére vezető Kéktúra-szakasz a jellegzetes völgyi falvakból az ország egyik legszebb várának felkeresésével kapaszkodik föl a Milic-csoport felvidéki hangulatú csúcsaira, hogy aztán a határról visszakanyarodva Hollóházán érjen véget.
Az Eperjes-Tokaji-hegylánc déli, Tokaji-hegységként ismert része Magyarország egyik legszínesebb formakincsű, legkiterjedtebb hegyvidéki tája. Ennek középső szakasza (melyet a Kéktúra is felkeres) összefüggő, zárt erdőséget, élénk domborzatú középhegységi terepet alkot. Az ettől északra eső Milic-csoport hordozza az országhatárt, és itt, a Nagy-Milic 893 méteres csúcsában emelkedik a legmagasabbra a hegység magyarországi oldala.
A Tokaji-hegység a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik, kialakulásáért a hegységet felgyűrve lemeztöredékek mozgása felelős. A megindult vulkanizmus sok kisebb kitörési központja mára alaposan roncsolódott, az eredeti formák az erózió hatására eltűntek, de a korábbi tűzhányók struktúrája által meghatározott szerkezetek itt-ott még felismerhetők: az egyes vulkánok dómjai helyenként szépen elkülönülnek egymástól.
A Tokaji-hegység keleti és északi részén járunk a Kéktúra 27. szakaszán. A Sátoros-hegyek geológiai jelenségekben gazdag vidékéről indulva átvágunk a hegységrész keleti, alacsonyabb hegyei közt, és felkeressük a völgyekben ülő, nagyrészt egyutcás falvakat. A Nagy-Milic felé tartva a magaslatok közé ékelődő Hegyköz tágas medencéjének hangulatát a füzéri vár hófehér falainak látványa határozza meg. A vad sziklaszirten ülő várrom és a hátterében emelkedő erdős hegyoldal festői tájképéhez foghatót nem találunk máshol az országban.
A füzéri vár alatt elkanyarodó Kéktúra végül a Kis-Milic kilátójához kapaszkodik, ahonnan a hatalmas, kiterjedt tömegként hullámzó Tokaji-hegység panorámája koronázza utunkat. A Nagy-Milicen átbukva meseszép szálbükkösben ereszkedünk a felvidéki kilátást nyújtó Bodó-réten át Hollóházára, ahol az Országos Kéktúra emlékműve jelzi a hosszú vándorlás szimbolikus kezdő- vagy végpontját.